Nyugaton egyre nagyobb teret hódít az a módszer, hogy a herbalista egy asztrológiai elemzés alapján határozza meg azt, hogy a páciensének milyen gyógynövényt írjon fel.
Mi alapján lehetséges ez, és hogyan történik?
Minden növény szimpátiás kapcsolatban van a Makrokozmosszal következésképp a mikrokozmosszal, vagy más szavakban kifejezve, a Konstellációval és az Organizmussal, és így minden növényt egy földi csillagnak tekinthetünk. A nagy rendeződésben és az ember rendeződésében minden csillagnak megvan a saját egyéni befolyása, a növényeknek pedig ugyanígy megvan, és a kettő egymással összefügg. Ha ismerjük a növények és csillagok pontos kapcsolatát, azt is mondhatnánk: az ott a „Rozmaring csillag”, amaz pedig a „Fehérüröm csillag”, és így tovább. Ezen a módon egy herbarium spirituale sidereum képződik, amelynek minden, az anyag és az elme közötti viszonyt ismerő orvosnak birtokában kellene lennie – hiszen senki sem alkalmazhat orvosságokat anélkül, hogy ismerné azok minőségeit, és senki sem ismerheti a növények minőségeit anélkül, hogy azok szignatúráját olvasni tudná. [1]
(Paracelsus)
Ez az idézet sok tekintetben magáért beszél. Nehéz ennél tömörebben összefoglalni a növények és a bolygóprincípiumok kapcsolatát. A bolygóerők a teremtett világ hét archetípusait testesítik meg a Naprendszerünkben. Az asztrológia szerint az egyéni születési horoszkóp azt mutatja meg, hogy ezek a kozmikus archetípusok az adott ember esetében milyen egyedi módon kapcsolódnak és alkotnak egységet. A növényekben ezek az archetípusok szintén egyedileg kapcsolódnak – viszont nem egyedek, hanem egyes növényfajok állnak az archetípusok egyedi hatása alatt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a növényfajoknál egyes archetípusok hatása markánsabban, más archetípusoké gyengébben érvényesül. Amikor egy embernél betegség tünetei jelennek meg, az általában azt is jelenti, hogy az illetőnél egy vagy több archetípus minősége túlságosan kibillent a természetes egyensúlyi állapotából. Az ilyen módon elhatalmasodott vagy elgyengült archetípust a növények képesek saját archetípusos affinitásuk révén az egyensúly felé billenteni. Ez a jelenség nagyon hasonló a gyógynövény energetikához (pontosabban annak egy még cizelláltabb formája), hiszen minőségi szemléletű megközelítés. Az asztrológia és a növényi terápia összefűzését gyógynövény asztrológiának is nevezik.
Eredet
E tudományhoz a legkiterjedtebb korabeli irodalom a fenti idézet ellenére nem Paracelsustól származik. A legtöbb írásos feljegyzés Nicholas Culpeper-től, a 17. században Angliában élt orvos-botanikus-asztrológustól maradt fenn. Fennmaradt jegyzeteit napjaink angolszász fitoterapeutái nagy becsben tartják, sokszor hivatkoznak rá. Az asztrológiát sokan a leghatékonyabb módszernek tartják a személyre szabottan megfelelő gyógynövény kiválasztására. A gyógyítói tevékenységben viszont ezt a módszert valóban hatékonyan csak azok alkalmazhatják, akik egyfelől megfelelő asztrológiai ismerettel rendelkeznek (különösen ami az orvosi asztrológiát illeti), másfelől pedig a növényekben rejlő bolygóerők titkait is jól ismerik. Ezen ismeretek szükségesen alapos megszerzése pedig nagyon hosszú folyamat, ami rendkívül sok elméleti tanulmányt, intuíciós képességet, és tapasztalatot igényel.
Mi a legfőbb probléma?
A legnehezebb része a gyógynövények asztrológiával történő összekapcsolásának az, hogy nem ismerjük a növényfajok „születési képletét”. Hozzájuk ezért nincs útmutatónk, pusztán a megfigyeléseinkre támaszkodhatunk. Sok gyógynövénynél egyértelműen eldönthető, hogy melyik bolygóerő hatása dominál bennük – hasonlóan egyes emberekhez. De ugyanúgy, ahogy ezt nem lehet minden embernél sem kívülről egyértelműen eldönteni, ez a növényekkel is pontosan ugyanígy van.
Ugyan az ezt a területet kutató elődeink létrehoztak egy meglehetősen jól használható ismérvrendszert, ám az emberekhez hasonlóan ezek az ismérvek a növények esetében is teljesen egyedi módon keverednek. Egy részüknél nagyon is egyértelmű a hovatartozás. Például az orbáncfű egy híresen egyértelműen Nap növény, míg a csalán megkérdőjelezhetetlenül a Mars uralma alatt áll. Ugyanakkor ez az egyértelműség a növények csak mintegy 30-40%-a esetén áll fenn. Más növénynél viszonylag egyértelmű egyszerre két vagy akár három domináns bolygóerő, de még náluk is viszonylag egyértelmű beazonosíthatóságról beszélünk. Végül az utolsó csoporthoz tartoznak azok a növények, ahol az ezzel a területtel foglalkozó források is meredeken ellentmondanak egymásnak. Egyes kutatók ugyanis ezt, míg mások azt az ismérvet emelik ki. Ám a legtöbb forrás SEMMILYEN ismérvet nem emel ki, hanem csak odarendeli a növényeket valamilyen minőséghez, magyarázat nélkül.
A jelekben történő olvasás nagyon ritkán egyértelmű munka, hiszen az objektíven érzékelt külső jegyeket az ember szubjektív gondolkodása képezi le. Ezért az ilyen „tudományok” soha sem lehetnek teljesen objektívek. Akárki akármit is ír le, annak lesz szubjektív oldala. Ezen felül – ahogy sok más holisztikus diszciplínát – ezt a területet is előszeretettel sorolják az intuitív, művészi szakmákhoz, hiszen a bolygóerők affinitása a fenomenológia egy pontján túl átnyúlik az érzékfeletti, intuitíven érzékelhető tartományba. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül szükség van hozzá az intuícióra – hanem inkább azt, hogy azáltal még hatékonyabb. De intuíció ide vagy oda, a szubjektivitás megmarad.
Mindezek miatt, hogyha valaki az asztrológiát kívánja alkalmazni egy gyógynövény kiválasztásához, ajánlatos első körben olyan gyógynövényt választani, ami bolygóminőségek tekintetében egyértelműen beazonosítható, és nincs vele kapcsolatosan ellentmondás a szakirodalomban. De miből ismerhetjük fel ezeket az egyértelmű kapcsolatokat?
A következő cikksorozatomban azt fogom bemutatni, hogy a kozmikus bolygóerők hogyan nyilvánulnak meg, milyen ismérvek alapján lehet megkísérelni az azonosításukat az egyes növényfajokban.
[1] Franz Hartmann: The life & the doctrines of Paracelsus, Kessinger Publishing 1992, 75. o.