A növények lelki hatásáról szóló elméletek a magyar növényi gyógyászatban viszonylag lassú ütemben jelentek meg és bontakoztak ki. Nyugathoz képest mindenesetre szembeötlő a „lemaradás”, ami egyfelől látszólag hátrány, másfelől furcsa előnyt is ad, hiszen van még esély korrigálni és megfelelő helyére tenni a képet, mielőtt a túlkapások széles körben elterjednének.
A nyugati növényi gyógyászatban mostanra már nagyon divatos a növények lelki hatásairól beszélni. Dr. Edward Bach hagyatékát követve a 21. század elején gombamód szaporodtak a különféle virágesszencia sorozatok, és az ilyen-olyan „különleges”, lélekre ható különleges készítmények. Minden földrészen van már jó néhány átfogó virágesszencia sorozat, amiben akár száz feletti számú virágesszenciát kínálnak a legkülönfélébb lelki problémákra. Született már kifejezetten olyan könyv is, amely a megjelenésekor a világban aktuálisan létező virágesszencia manufaktúrákat és azok esszenciáinak leírásait vette végig (Harvey, Clare G.: The Practioner’s Encyclopedia of Flower Remedies, Singing Dragon press, 2015).
Más könyvek és weboldalak a nyugaton szintén esszenciának előszeretettel nevezett illóolajok terápiás és aromaterápiás lelki hatásaival foglalkoznak. A hozzáférhető szakirodalom mennyisége ezen a területen szintén exponenciális sebességgel növekszik.
Jómagam is sok olyan lelkes emberrel találkoztam és beszéltem, aki áradozott, hogy micsoda potenciál van a növényekben, hogy képesek meggyógyítani a lelket! Sok irányzat vagy lelkes ember leírta, összeírta már, hogy melyik növény pontosan milyen módon gyógyítja a lelket. „Csak el kell olvasni, és a növényekkel elérhetjük a lelki egészséget!”
Ó, ha ilyen egyszerű lenne…
Az Integrál Növénytan megközelítése inkább egy földelt, kutatói megközelítés, és a fenti felkiáltójeles kijelentést jóval árnyaltabban kezeli. Néhány alapelv ezen témához, amelyet az Olvasók figyelmébe ajánlunk:
1. Akármilyen intenzív vagy épp érzékelhetetlenül finom lelki hatása is van egy növényi kivonatnak, ne gondoljuk, hogy ezzel maradéktalanul megoldhatjuk a lelki problémáinkat. A növényvilág nem úgy hivatott segíteni az embert, hogy elvégezze azt a munkát, amit az embernek magának kell elvégeznie. A növényi szellem bölcs, az ő saját munkáját a teremtés rendjében elfoglalt helyének megfelelően végzi. Ezért segítsége mindig egyfajta szelíd noszogatás és/vagy útmutatás lesz. A növény senki válláról nem veszi le sem a felelősség sem az erőfeszítés terhét. Semmilyen növényi szer nem fog úgy hatni a lélekre, mint ahogy egy szintetikus patikai tabletta hat a testre egy betegség esetén. Jól tesszük, ha a nyugati civilizáció által kitermelt tabletta szemléletet megpróbáljuk felülvizsgálni magunkban! A lelki fejlődés nehézségeit, az erőfeszítés megtételének szükségességét senki nem kerülheti ki. Ezt a törvényt a növényeket irányító szellemi lények szigorúan tiszteletben tartják. Ugyanúgy ahogy fizikai szinten sem tesz mást egy gyógynövény, minthogy szelíd segítséggel a szervezetet a saját öngyógyító erejének hatékonyabb kihasználása felé segíti, ezt lelki területen ugyanígy képes megtenni. Előfordulhat ugyan, hogy egyesek „csodás” gyógyulásokról, és radikális fordulatokról számolnak be, de az ilyen változások lelki-spirituális szinten már elő lettek készítve, és ilyen esetekben a növényi szer nem tesz mást, mint felteszi az i-re a pontot, vagyis egy utolsó apró lökést ad, a változási folyamat zárásaként. Még a híres dél-amerikai Ayahuasca szertartások során végbemenő „csodás” események sem pusztán a növény erejének köszönhetők. Legalább annyit számít a résztvevő elhatározása az út megtételére, az előkészületei, a megváltozott közeg, és az esemény szertartásossága. Ez mind együtt katalizálhat egy belső átalakulást, a növény ennek csupán egy részéért felelős.
2. A lelki hatása egy növénynek erősen szubjektív. Bár lehet hogy egy növényfaj által hordozott lelkiség tisztán egy stabil lelki energiát hordoz, az emberek lelkisége annyira különböző, hogy ez a tiszta energia egész máshogy érintheti meg az egyik embert mint a másikat. Vagyis a kölcsönhatásnak egész más lesz az emberi lélekben megmutatkozó végeredménye. Egyszerűbb példával élve lehet, hogy ugyanaz a növényi energia egy embert felpörget, míg egy másikat lenyugtat (ezt kísérletek is bizonyították például már egy sima mentatea esetén). Ezért azt állítani, hogy egy növény így vagy úgy hat A lélekre, önmagában túlzás és merészség. Kinek a lelkére?
Nézzük ezt a témát kicsit részletesebben. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a növényeknek van lelki hatása (márpedig ez a kiindulópontunk), akkor vizsgáljuk meg alaposabban, hogy a lélekre hogyan lehet hatni. A lélek alapvető jellemzője, hogy ellentétes erők – szimpátia és antipátia – között „hánykolódik”. Minél ösztönösebben működik, annál több dologra reagál automatikusan: berögzült sémák, hitrendszerek, számára hitelesnek vagy tekintélynek tartott forrásoktól érkező „igazságok” alapján hoz döntést és húz valamerre. Ha a léleknek egy külső lelki minőségre adott reakcióját szeretnénk tanulmányozni, elég megfigyelnünk, hogy az emberek hogyan reagálnak egymásra. Vegyünk egy példát. Pétert (elnézést kérve a Péterektől) többen ismerik. Vannak akik viszonylag nyugodt, békés embernek tartják, mások visszafojtott agressziót éreznek áradni belőle. Kinek van igaza? Ez a rövid példa azt hivatott jelezni, hogy vannak mindenki számára nyilvánvalóan szembeöltő lelki tulajdonságok, és vannak amelyek megítélése attól függ, hogy ki a szemlélő – vagyis hogy Péter ezekből a szemlélőkből mit vált ki (vagy épp ők mit hoznak elő Péterből).
A növények, ha valóban hordoznak olyan lelki minőséget, amivel hathatnak az emberre, az vélhetően példánkhoz nagyon hasonlóan fog működni. Ezért egyes növényeknél ez a hatás szembeötlő lesz, más növényeknél viszont sokszor eltérően érzékelt, szubjektíven megállapítható. És ez nem csupán a növények által hordozott lelki minőségre lesz igaz, hanem arra is, hogy például melyik csakrára hatnak, vagy milyen bolygóerőt hordoznak. Bár a bolygóerők tekintetében sok dolog objektíve megfigyelhető, a probléma soha nem az ember érzékelésével van. Hanem azzal, amit a megfigyelő lelkében az érzékelés aktivál. Az érzékeléshez fűzött érzelem és gondolat mindig egyedi lesz, és a megfigyelő személyétől fog függeni.
Azon összeakaszkodni tehát, hogy egy növénynek mi a lelki hatása, milyen csakrákra hat egy emberben, vagy milyen bolygóerő uralja, meglehetősen felesleges dolog. Ego-harc, ahol a felek a saját véleményük vagy forrásuk hitelességét védik, de ennél nem több. Tegyük fel magunknak itt a kérdést: mi a valós következménye, ha nem nekem van igazam? Valóban számít bármit is? Ha gyógyászatról van szó, akkor talán számíthat – de ilyenkor az első kérdés, hogy miért nem használunk olyan növényt, ahol ezek jól érzékelhető, szinte mindenki által egységesen elfogadott minőségek?
Az, hogy egy növény energiáját ki milyen módon észleli, már az első pontból kifolyólag is nagyon különböző és egyéni. Egy az interneten történő kicsit is alaposabb körbenézés után könnyen észrevehető, hogy több virágesszenciasorozatban is gyakran megfordulnak ugyanazon népszerűbb növények. És lásd – csodák csodája –, a hatásuk leírása bár többnyire hasonló, sokszor messze nem ugyanaz, sőt, néha egészen különböző. Pedig ugyanarról a növényről van szó! Ugyanez vonatkozik az aromaterápia hatásáról szóló leírásokra, és a növények illóolajának lelki hatásaira. Ahány ember, ahány érzékelés, annyi fajta leírás. Látható tehát, hogy a növények lelki hatása nem elemezhető úgy, mint egy gyógyszer fizikai alkotóelemei. Nem standardizálható. De ez igaz már egy sima gyógytea fizikai hatására is. Abból is egészen különböző minőségűekkel lehet találkozni, és az egyes emberek eltérően fognak reagálni rá.
Az lenne az egyetlen hozzávetőlegesen pontos megoldás, ha sok-sok ember által észlelt hatást katalogizálnánk, és az észleletek közös nevezőjét írnánk össze, ami vélhetően egész kicsi vagy szűk hatás spektrumot fog eredményezni, és valódi kereteket fog adni. Ez – és elnézést kérek attól, akit itt megbántok –sokkal jobb és működőképesebb módszer lehet annál, mint hallgatni egy különleges képességű, „látó” ember által „lehozott” tartalmakra. Mondtak már az ilyen emberek különböző, akár egymással ellentétes dolgokat! Az ilyen lehozott információt az ego mindig uniformáizálni szeretné, általános érvényű igazsággá szeretné tenni. Azonban ezek az üzenetek általában meghatározott időben, meghatározott ember vagy emberek számára szólnak! Az egyes források között megszületett ellentmondások megítélése azután már inkább az információt lehozók hitelességének kérdésévé válik. Ehhez csak hozzátesz az, hogy az egyes növények egész más szellemi köntösben mutathatják meg magukat A embernek mint B embernek – azaz az érzékelt eltérések egyáltalán nem biztos, hogy az érzékelő „adóvevőinek” hibájából erednek!
Ha mégis úgy alakul, hogy meg kell határozni egy növény lelki hatását, a legegyszerűbb módszer a konszenzus: a kérdést beszélje meg több ember. Minél több ember szubjektív észlelését egyeztetjük, annál több esély van arra, hogy egy általánosítható képet kapjunk arról, hogy Péter alapvetően nyugodt vagy agresszív ember – vagy arról, hogy egy növénynek mi a lelki hatása, vagy például melyik csakrában lehet érzékelni a hatását.
Az Integrál Növénytan: Gyógynövénytár című könyvben az egyes növényeknél felsorolt lelki hatásoknál alapelv volt, hogy a lehető legtöbb forrás „legnagyobb közös osztója” kerüljön leírásra – olyan dolgok, amelyek a legtöbb leírásban egyeztek. Vannak példák a könyvben, ahol egyértelműen oda lett írva: nem volt elegendő forrás egy megfelelő kép felállításához.
3. A növények által hordozott energia nagyon különböző lehet. A növények magukba szívják a környezetük jellegzetességeit. Egy növény hatása nagyban függ attól, hogy ki szedte és hol, előtte ki járt a növény élőhelyén, és milyen energiát hagyott ott. Milyen módon szedte, milyen szándékkal, hogyan tárolta, milyen módon dolgozta fel. Van, aki azt gondolja, hogy egy gyógynövény tea ugyanolyan intenzív lelki hatást képes közvetíteni mint egy Bach esszencia. Ez éppenséggel lehetséges is – hiszen a teát is szedhették olyan helyen és módon, olyan lelkiséggel, ami után a növény szelleme sokkal szívesebben ajánlja fel segítségét mint más esetekben. És egy virágesszencia is elkészíthető úgy, hogy nem épp tiszta helyről, figyelmetlenül, nem fókuszált tudattal viszik végig a folyamatot – vagy akár pusztán azzal a szándékkal, hogy csak legyen belőle olyan termék, amit majd utána jó pénzért el lehet adni. Normális esetben azonban a két gyógyszernek (és minden eltérő módon készített növényi szernek) nagyon más a hatás-spektruma, más síkon és módon fejtik ki hatásukat. Ami kulcsfontosságú mindkét esetben a szer minőségét és hatását illetően, az az, hogy a készítő milyen módon lépett kapcsolatba a növény lényével, a növény milyen módon ajánlotta fel a segítségét.
4. Azok a növényekkel foglalkozó gyógyítók, akiknek valódi spirituális kapcsolatuk van egyes növények lényeivel, azok a „normálishoz” képest egészen máshogyan tudnak használni egy növényi szert. Ott a növény lénye közvetlenül is segíthet, ami azt is jelenti, hogy egy növény lényével kapcsolódó gyógyító olyan módon is alkalmazhat egy növényt, ami egyébként nem szerepelne a növény standard hatás-spektrumában – vagyis az ilyen gyógyító szokatlan, „csodás” gyógyulásokat tud produkálni növényi szereivel, kivonataival. Sok ember ilyenkor az egész jelenséget félreérti, és azt gondolni, az illető titkos „szuperrecepteket” ismer, amit meg lehetne tőle szerezni. Holott gyakran egyáltalán nem erről van szó. Az egész jelenségnek igen gyakran az a mélyebb oka, hogy a gyógyító és a növény között egy olyan spirituális kapcsolat épült ki, ami olyan energetikai és szellemi szinergiát hozott létre, hogy egymás hatását képesek kiterjeszteni és akár hatványozni. Így amikor a növény lénye segítséget nyújt, ez a segítség a gyógyító közvetítésével már mélyebb szintekre tud eljutni.
5. Nagyon sok, a növények lelki hatásával foglalkozó leírás figyelmen kívül hagyja azt az alapvető szabályt, amit pedig már dr. Bach is leírt és alkalmazott, az ún. szignatúra-tant. Ez röviden azt jelenti, hogy a növény külső fizikai jellegzetességéből, élőhelyéből és életmódjából, ökoszisztémában elfoglalt helyéből és szerepéből, valamint életmódjából és időbeli változásaiból, „tevékenységéből” java részben leolvasható az, hogy milyen módon képes az emberre hatni, lelki szinten is. Ez a megfigyelt szabály alapvető és megkerülhetetlen, hiszen szervesen követi a rész-egész, kint-bent mélylényegi egységének spirituális törvényeit. Mégis, amikor egyes források a növények lelki hatásairól adnak leírást, nem mindig látható bármiféle kapcsolódás ehhez az alapvető és egyszerű törvényhez. Abból, amikor egy növényről szóló leírás a konkrét hatás megnevezése előtt előbb ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik, vagy pedig csak ’in medias res’ belecsap a növény lelki hatásának részletezésébe, nagyon is látszik, hogy van-e valós alapja a következtetésinek, illetve azok mennyire „légből kapottak”.
Összességében azt lehet mondani, hogy a növények lelki hatásainak megfoghatatlanságát, és a terület végtelenségig maszatolhatóságát nagyon sok pénzorientált forrás keményen és erélyesen kihasználja. Kezeljük ezt a kérdést óvatosan, megfelelő körültekintéssel, elszállás nélkül, a földön maradva! A források hitelességét kénytelenek vagyunk néha megvizsgálni, de fontos, hogy ezt minél több szempont szerint tegyük – és akárhogy vizsgázik is egy forrás, ha következtetéseit nem tudjuk más források következtetéseivel összehasonlítani, alapból kezeljük fenntartásokkal.
Az Integrál Növénytan arra törekszik, hogy olyan lelki hatásokat gyűjtsön össze, amelyek
- több, minél hitelesebb forrásban ugyanolyan vagy nagyon hasonló módon megfogalmazott hatáselemek;
- szignatúra-tan által legalább részben alátámaszthatók;
- valós és jól behatárolható lelki hatások, nem általánosságot puffogtató közhelyek, mint pl. „oldja a lelki elakadásokat”, vagy „segít a középpontunkba kerülni”.
Semmi probléma nincs azzal sem, ha egyéni tapasztalatok és érzékelések szerepelnek egy hatás leírásánál – csak ebben az esetben legyen konkrétan megnevezve, hogy kinek a szubjektív tapasztalásából, élményéből, érzékeléséből származik a leírás. És az ilyeneket kezeljük olyanoknak, amilyenek: egyéni véleménynek.