Ebben a cikkben alapfogalmakat és sokak által tévesen alkotott hozzáállásokat szeretnék tisztázni. Legtöbben nem is hallottak róla, és azt gondolják: mi ez az új rendszer? Sokan, akik sejtik miről van szó, azt gondolhatják például, hogy ez egy amolyan távolinak hangzó, se-füle-se-farka elmélet. Mert hogy oké, hogy Hippokratesz, meg hideg-meleg-száraz-nedves, de az egész csak egy babonás maszatolás, amit mi úgysem értünk, és nem is tudnánk a mindennapokban használni. Mások, akik már valamennyivel többet tudnak róla, kevésbé sarkosan de még mindig azt gondolják: bár ez egy szép dolog, de nagyon elvont, és nem lehet rá építeni valódi gyógyító praxist. Ezért maximum kiegészítő jelleggel használható a hatóanyagok ismerete mellé.
A félreértések tisztázásához először is tisztázzuk a fogalmat. Először is, bár kiábrándító lehet: ebben semmi újdonság nincs. Ez tulajdonképpen a természetben megfigyelt, a természet működését meghatározó elemi fogalmak gyakorlatba átvitt értelmezése. A keleti és a régebbi nyugati gyógyászati tradíciók mindegyike ezt alkalmazta és alkalmazza valamilyen sajátos formában. A galénoszi humorálpatológiai elveknek is ez volt a mélyebb lényege. E köré épül a Hagyományos Kínai Orvoslás és az Ájurvéda rendszere is. (Igen, azok is “energetikai” rendszerek!) Ez volt a meghatározó módszere a régi füvesembereknek már azelőtt, hogy a növények hatóanyagait a kémia elemezni kezdte volna. Mielőtt bárki is tudott volna glikozidokról, alkaloidokról, vagy szeszkviterpén-laktonokról. Ami a legérdekesebb: a különböző tradíciók meglepően hasonlóan írták le azokat az elemi minőségeket, amelyek köré a gyógynövényeknek ez a fajta megismerése és alkalmazása felépült. Más szóval: a gyógynövények alkalmazásának alapelvei minden tradicionális gyógyító rendszerben ugyanazok, még ha maguk a rendszerek eltérő fogalmai kereteket határoznak is meg. Valójában ez az a megközelítés, ami minden holisztikus elvre épülő tradicionális gyógyászati rendszerben közös. Ez a tradicionális gyógyászati rendszerek magja.
Az energetikai megközelítést lehet spirituálisan is megközelíteni, de használható egy nagyon földhözragadt, pragmatikus módon is, ahol csak egyszerűen megfigyelhető jelenségeket figyelünk – azt, hogy a növény és az ember hogyan működik együtt. Minden “spiri” sallang nélkül.
A működését és a használatát leginkább úgy tudjuk jól elképzelni, ha az emberi szervezetet egy ökológiai rendszerhez (ha úgy tetszik tájegységhez) hasonlítjuk. Ebben az egységben minden mindennel összefügg, ha valahol belenyúlunk akkor az hatással lesz más részeire is. Ha a tájban látunk egy patológiás tünetet – például elszaporodott valamilyen rovar vagy kártevő – akkor többfelé is kereshetjük az okokat. Lehet például, hogy a klíma változott úgy, hogy jobban kedvez nekik. De az is lehet, hogy a ragadozóik ritkultak meg. A lényeg, hogy egy “tünet” okát több irányban kell kutatnunk, és akkor érdemes beavatkoznunk, amikor azt már ismerjük.
Nos, a gyógynövény energetika is valahogy így működik. Azt embert mindenféle erőhatások érik a világban – életmód, viselkedés, táplálkozás – amelyek együtt kibillenthetik az embert az egyensúlyából. A cél nem az, hogy megszűntessük a kibillentség megjelenési formáját, hanem hogy visszaállítsuk az egyensúlyt. Mivel a testbe bevitt anyagok az egyensúlyban meghatározó szerepet játszanak, az étrend vizsgálata kulcs fontosságú ha ilyen módon szeretnénk beavatkozni. A gyógynövények hatása ebben a megközelítésben nem sokkal különbözik a diéta hatásától – bár a gyógynövények mennyiségük arányában nyilván jóval koncentráltabb és erősebb hatást fejtenek ki. Vagyis a gyógynövényekkel erősíthetjük a diéta gyógyító vagy megbetegítő hatását, vagy ellentarthatunk annak. De átütő eredményt nem érhetünk el, ha egymás ellen dolgoznak.
A gyógynövények energetikai alkalmazásánál erre a segítő-támogató hatásra fektetjük a hangsúlyt. Ahelyett, hogy hatóanyagokat és receptorokat nézünk, azt is figyelembe vesszük, hogy milyen hatást fejtünk ki a páciens alapvető alkatára, valamint hogy az adott növényi hatás hogyan befolyásolja:
- a sejtközi állományt (a szakirodalomban leginkább sejtközi mátrixként szerepel). Ez határozza meg ugyanis az alapregulációt, az alapvető energetikai mintát ami a teljes szervezet működését vezérli és irányítja;
- az egyes szervrendszerek működését
- az egyes szövetfajták állapotát
Hogy példát is adjunk: egy köhögés többféle lehet, eltérő energetikai hátterekkel. Egészen más energetikai elven működik például az orvosi ziliz (althea officinalis), a kakukkfű (thymus vulgaris), vagy egyes asztmatikus tüneteket enyhítő görcsoldó növények (ez utóbbiak közül Európában kevés igazán hatékony van, leglátványosabban az amerikai hólyagos lobélia (lobelia inflata) hozza ezt a hatást). Ezek működési elvét természetesen fizikai szintre is lefordíthatnánk magunkban, azonban a lényeg, hogy az energetikai szemléletben mindegyikkel a test ökoszisztémáját egy jól meghatározható irányba toljuk. Ezért nincs olyan, hogy “a növényeknek nincs mellékhatása” – valójában nagyon is van, hiszen ha egy száraz jellegű patológiás folyamatba további szárítással nyúlunk bele, akkor nemhogy nem segítünk a problémán, hanem tovább fokozzuk azt.
Az Integrál Növénytanban három fő energetikai minőségpárral dolgozunk. A hideg-meleg tengely szinte mindig valamiféle szöveti vagy rendszerszintű hiperaktivitást vagy alulműködést fog jelenteni, nem pedig fizikai hőt vagy annak hiányát. A nedvességgel kapcsolatos minőségeknél nem csak azt figyeljük, hogy túl sok vagy túl kevés a folyadék, hanem azt is, hogy megfelelően áramlik-e – hiszen az állóvíz a természetben is lerakja a hordozott ásványokat, rosszabb esetben megposhad és kikerül az élet körforgásából. Ugyanakkor ő hordozza az életet, tehát ha hiány van belőle, akkor a vitalitás, az életerő is hiányt szenved. Ezen felül a folyadék alatt nem csupán a vizekre, hanem a folyékony zsírokra is gondolnunk kell. Végül a harmadik minőségpárunk a feszültség lesz, vagyis a szövetek tónusára gondolhatunk itt. Legjobb talán a testre itt mint egy gitár húrjára gondolni – akár túl feszes, akár túl laza, nem azon a hangon fog szólni, amire szükségünk van.
S a cikk zárásaként még egy tisztázni való: ha – ahogy leírtam – minden tradicionális gyógyászati rendszer ezeken az elveken nyugszik, akkor az Integrál Növénytanban melyiket oktatom? Erre a válaszom az, hogy: egyiket sem, de mégis mindegyiket. Olyan rendszert adok át, ami kulturális háttér nélkül önmagában is alkalmazható, mégis meg lehet által érteni a tradicionális rendszerek működését, ha valakinek arra van igénye. Az energetikai gyógyászat lényege az emberben és a természetben zajló folyamatok képiesítése, és képi formában történő párhuzamosítása. Ehhez nem feltétlenül szükséges kulturális vagy tradicionális kontextus. Anélkül is működik. És nem feltétlenül kell hozzá extraszensz képesség vagy érzékelés sem, hiszen az energetikai minőségek nagyon egyszerű fizikai fenomenológiai jelenségekben megragadhatók.
Mindazonáltal azt is meg kell jegyezni, hogy az Integrál Növénytan megközelítésében nincs legjobb vagy leghatékonyabb gyógynövény alkalmazási módszer. Az emberek különböznek. Kinek ez működik jobban, kinek az. Az Integrál Növénytan célja csupán az, hogy az emberek számára alternatívákat nyújtson, hogy ne kelljen mindenkinek ugyanazt és ugyanazon a módon tanulni, működni és tevékenykedni. Mindenkinek saját útja és felelőssége, hogy megtalálja azt az irányvonalat, ami az ő számára a leghatékonyabban működik, és ami által az ő saját gyógyító tehetségét a legjobban tudja kamatoztatni. Kívánom mindenkinek, hogy találja meg saját útját, saját legjobb módszerét!