Először is kezdjük azzal, hogy ilyen, hogy holisztikus fitoterápia szűken értelmezve nincs. Ez egy technikai fogalom. Olyan növényi gyógyászatot érthetünk ez alatt, amely holisztikus elvekre épül.
Az induláshoz szeretnék megmutatni egy képet. Ezt a képet egy néhány évvel ezelőtt a Semmelweis egyetemen elhangzott, a fitoterápiáról szóló előadásból másoltam ki. Azt mutatja, hogy a modern orvoslásnak mi az elképzelése a fitoterápiáról.
A képen jól látható, hogy az allopátiás kezelésen belülre helyezi. A továbbiakban ezért én ezt a fajta megközelítést „allopátiás fitoterápia” névre kereszteltem, és ilyen formában hasonlítom össze a holisztikus megközelítéssel.
Az első és legfontosabb, már az Integrál Növénytant bemutató videóban is elhangzott különbség, hogy az allopátiás fitoterápia szerint a tünet a fő probléma amit kezelni kellene. A holisztikus megközelítés szerint viszont a tünet csak egy nyelv, amin keresztül akár a testünk akár a finomabb lényünk kommunikálni próbál velünk. Vagyis csak a lecsapódása egy olyan folyamatnak, ami azt jelzi hogy akár a fizikaiban, akár finomabb szinteken, az ember kiesett az egyensúlyi állapotából.
A második különbség, hogy az allopátiás megközelítésben a gyógynövényeknek életmódváltás nélkül is működni, hatnia kellene. A holisztikus megközelítésben ezzel szemben az élet addigi menetének a megváltoztatása a fő tényező, s a gyógynövények ezt csupán erősíteni, támogatni tudják. Vagyis önmagukban korlátozottan képesek gyógyulást előidézni. (Itt mellékesen jegyezném meg, hogy a holisztikus megközelítésben ezért nyilván az sem nevezhető gyógyulásnak, ahogy a patikai szerek többsége működik.)
A harmadik fő különbség, hogy az allopátiás fitoterápia szerint a növények elsősorban a hatóanyag miatt működnek. Vagyis a fő cél az, hogy a szervezetre kívülről ráerőszakoljunk egy hatást, aminek alkat és egyéni szempontok figyelembe vétele nélkül nagyjából ugyanolyannak kellene lennie. A holisztikus megközelítésben ezzel szemben a növények nem pusztán a hatóanyagaikkal, hanem a lényükkel is hatnak. Ebben a megközelítésben ezért is sokkal könnyebben pontosítható a megfelelő gyógynövény, hiszen itt a viszonylag hasonló hatóanyagtartalmú növények között is jelentős eltéréseket lehet megállapítani, egyéb tulajdonságaik figyelembe vétele miatt.
A negyedik fontos különbség az, hogy az allopátiás terápiában a modern diagnosztika alapján is adható gyógyszer. A holisztikus diagnosztika azonban figyelembe vesz számos egyéb olyan alkati és egyéni tényezőt, amit a modern orvoslás nem. Ezáltal lehetséges az, hogy míg mondjuk ha egy orvosi rendelőbe gyomorpanaszokkal érkező mondjuk öt embert általános gyomorbántalmakkal diagnosztizálnak és ugyanazt a gyógyszeres kezelést írják elő számukra, egy holisztikus rendelőben egészen elképzelhető, hogy mind az öt teljesen más diagnózist és terápiát kapna.
Az ötödik különbség, hogy az allopátiás fitoterápia módszere az, hogy egyes tünettípusokra jól bevált recepteket ad. A holisztikus fitoterápia ezzel szemben mindig egyedileg, helyben állítja össze a recepteket. Ez lehet hogy több ideig tart, viszont egyénre szabott kezelést tesz lehetővé.
Végül a hatodik különbség, hogy az allopátiás megközelítésben felírt összetett recept, mondjuk teakeverék összeállításának nincs további elve azon felül, hogy olyan növényeket pakoljunk bele, amelyeknek az adott tünetre gyakorolt hatása tudományos kutatások, vagy a népi gyógyászat alapján minél jelentősebb legyen. Ezzel szemben a holisztikus fitoterápiában a keverékek összeállítása egy stratégiai folyamat, ahol a recept egyes elemeinek a szinergiája kiemelten fontos, és egyes elemeknél nem is közvetlenül a tünetre gyakorolt hatás a fontos – hanem például az, hogy vezessük, irányítsuk a hatást, vagy például harmonizáljuk az egyes elemek összhatását. Itt minden mozzanatnak, feldolgozási módszernek, tartósítási módszernek, alkalmazási előírásnak jelentősége van.