Miért van szükségünk a gyógynövényekre?

Bár Földünk flórája-faunája is egyre inkább pusztulófélben van, modern világunkban a gyógynövények használatára égető szükség lenne.

Egyre nagyobb a tömeges csalódás a modern gyógyszeres orvoslásban. Általános, mindenki által ismert jelenség, hogy egy szedett gyógyszer mellékhatása annyira erős, hogy az orvos új gyógyszert ír fel a mellékhatások miatt. Majd az új gyógyszer is hozhat mellékhatásokat, arra is felírnak valamit, s így tovább. Gyakori jelenség, hogy egyes emberek – főleg az idősek – 5-10-15 gyógyszert szednek párhuzamosan. Mindezzel olyan kibillent állapotban tartják a szervezetüket, hogy annak esélye sincs visszatalálni a természetes egyensúlyához. Ezt nevezhetjük akár a mellékhatások ördögi körének is, amiből – ha egyszer valaki belemegy – nagyon nehéz a szabadulás. A történet iróniája nem is ez – hanem az, hogy ezzel évtizedek óta tisztában vagyunk (lsd. például ezt az ódon kabarét). Mégsem teszünk semmit. Csináljuk amit a rendszer diktál.

A modern gyógyszerészettel szembeni tömeges ellenállást nem csupán a mellékhatások jelensége váltja ki. Sok más tényező vezetett ahhoz, hogy a gyógyszer- és oltáselleneség tömeges méreteket öltsön. Felsorolnék néhány mindenki által, érzékszervekkel észlelhető jelenséget a modern világunkból.

• Bár hazánkban sajnos nincs erre pontos statisztika, hiszen nem mérik, de Amerikában a nyilvántartások szerint az emberek kórházba kerülésének több mint fele, nagyjából 60 százaléka különböző gyógyszerek mellékhatása miatt van.
• Ha megnézzük a gyógyszerekhez mellékelt leírásokat, elképesztő hosszú a potenciális mellékhatások listája. Én láttam már olyan gyógyszert, amelynek a leírásában 70 felsorolt mellékhatás található.
• A kereskedelmi TV csatornákon az egyetlen este megjelenő gyógyszerhirdetések száma átlagosan 40 és 80 között van.
• Hazánkban a munkanapokon átlagosan 800 ezer vényt írnak ki, amit ha éves szintre vetítünk, akkor ez fejenként több, mint 20 vény egy év alatt. És ebbe a statisztikába mindenki beleszámít, tehát azok is, akinek nem vagy alig írnak ki gyógyszert!
• A modern orvoslás sokat gúnyolódik a régi orvosokon, akik ha kellett ha nem eret vágtak, mert annyira hatékony gyógymódnak tartották, hogy inkább végrehajtották, akkor is ha kockázatos volt. Ma nem ugyanez történik az antibiotikumokkal? Az orvosok szinte kérdés nélkül írják fel, holott a betegségek 80-90%-ánál nem lenne rá szükség. Nem kívánt hatásukat pedig egyre jobban ismerjük. A tartott állatokat is teletömik vele, s ma már ivóvizeink is jelentős mennyiségű antibiotikumot tartalmaznak, pusztán az előállított mennyiség ürítése miatt.
• Végül utolsó példaként hadd említsem meg azt józan ésszel felfoghatatlan számot, ami a gyógyszeripar globális bevételét mutatja: az utóbbi években ez az 500 és 1000 milliárd dollár közötti nagyságrendet is elérte. Ez felfoghatatlan szám, sokkal nagyobb mint hazánk nemzeti összterméke.

Mindez ijesztő. Ha végiggondoljuk, hogy a mai világban minden nagyszabású tevékenységet üzleti érdek vezérel, pusztán a felsorolt jelenségek alapján is nagyon nehéz nem megkérdőjelezni a gyógyszeripar tiszta szándékát. A szektorban egyértelmű cél a minél nagyobb profit, és az emberek gyógyulása, egészségesebbé válása ezt legkevésbé sem szolgálja.

Természetesen lenne erre a jelenségre logikus megoldás, hiszen az emberek kreatívak. De még csak kreativitás sem kell: a múltból is vehetnénk példát. Az ősi Kínában például olyan rendszer működött, amiben a településeken a helyi orvosnak fizetendő adót kizárólag az egészséges emberek fizették. Aki megbetegedett, az nem fizetett. Ezért az orvosnak elemi érdeke volt, hogy egészségesen tartsa az embereket. A jelenlegi rendszer érdekviszonyaitól azonban nem várhatunk ilyen változásokat, hiszen az a mostani helyzet fenntartásában érdekelt, és a politikát a lobbin keresztül a változatlanság felé fogja ösztökélni. Az ördögi körből történő kilépést más rendszerekben vagy egy rendszerváltásban tehát nem remélhetjük.

Mit tudunk hát egyéni szinten tenni, ha nem szeretnénk elszenvedni a jelenlegi betegségipar hatásait? Ahelyett hogy igénybe vesszük a nekünk szánt patikai szereket, egyetlen irányba tudunk fordulni: ez pedig a Föld és a Természet. Bár persze Földünk is egyre betegebb, de mivel össze vagyunk kötve vele, nála se így se úgy nem lehetünk egészségesebbek. Végül is őbelőle lettünk, és az emberek évezredeken keresztül őhozzá fordultak gyógyulásért.

A modern gyógyszeripar talán legnagyobb húzása az, hogy immár felnőtt több generáció, akiket teljesen arra programoztak, hogy a betegség az maga a tünet. És ha egy ilyen tünet sorscsapás jellegűen megjelenik, akkor be kell rá szedni valamit, és a dolog megoldódik. A probléma ezzel nem is csak az, hogy modern világunkban ez a megközelítés szinte általános normává vált. Inkább az, hogy ez a szemlélet a régi gyógymódokkal kapcsolatos közfelfogást szintén ebbe az irányba terelte, ezért a legtöbb ember ugyanezt a működési elvet várja el az alternatív gyógymódoktól is. Emiatt a modern fitoterápiát is már úgy kezelik, hogy a gyógynövényektől a gyógyszerekhez hasonló hatást várnak. Holott az teljes nonszensz, mert ők nem így működnek. Régebben sem így használták őket. Ezért nem is igazán hatékonyak ebben a kontextusban. Mindezek miatt rájuk lehet fogni, és bele lehet táplálni a köztudatba, hogy: “nem elég hatékonyak”.

A fitoterápia alkalmazására – főleg a valóban alternatív, nem az előbb bemutatott modern, tabletta-elv szerint történő alkalmazására – nagyobb szükség van mint valaha. Az egyetlen lehetőség a változásra a belénk táplált gondolkodásmódból történő szabadulás. Ebben pedig a növények és a gyógynövények kulcsfontosságú szerepet játszanak. Nem pusztán mint gyógyerő és támasz, hanem mint a természethez való visszatalálásunk katalizátorai és segítői.