Rólam

Ha valaki azt gondolja rólam, hogy a gyerekkoromat kint töltöttem a természetben, és már az anyatejjel is a növényekkel való „beszélgetést” szívtam magamba, téved.

Élő példája vagyok annak, hogy a Növények Útjára bárki bármikor, akár városi életmódból is ráléphet. Nem kell sem beleszületni, sem pedig bármiféle különleges képességgel rendelkezni hozzá. Ami viszont kelleni fog – ha valakit érdekel ez az út – az az őszinte érdeklődés, a türelem, a kitartás, és a tisztelet.

A növények azzal tudnak kapcsolatba lépni, aki képes csendben lenni. Legalább egy időre. A mindennapi rohanás nyomása alatt ez nehéz. Rászánni órákat, hogy kimenjünk az erdőbe és leüljünk egy virág mellé, vagy egy fa alá? És pusztán figyeljünk rá? Kinek fér ez ma bele? Persze erre mondhatjuk, hogy aki ezt meg tudja tenni az már amúgy is máshol áll az életével… De valójában akárhol áll az illető, a növények örömmel csatlakoznak mind társként mind segítőként az útján, ezt megígérhetem, személyes tapasztalatomból.

Én 2008-ban egy önismereti táborban tértem rá erre az útra. Egy ún. „Élettabló” nevű feladatot végeztünk, ahol egy csomó félretett újságból kellet kivágni olyan képeket, amelyek az életünket és életünk érzéseit szimbolizálják. Nos, ezt a feladatot én teljesen ösztönösen csináltam és magam is meglepődtem a végeredményen, hiszen a képen nem volt más, csupán zöld növények és virágok! Ezután már tudatosan kerestem, hogy mi dolgom a növényekkel. Nem sokkal később át is éltem az első élményeimet.

A növényekhez közel kerülni transzformatív élmény. Az ember egyszerre érzi őket nagyon is közeli társnak, miközben a lényük annyira más mint a miénk… mintha egy másik világba kapnánk bepillantást. Küldetésem, hogy segítsek átélni ezt az élményt minél több ember számára.