Rólam
Ha valaki azt gondolja rólam, hogy a gyerekkoromat kint töltöttem a természetben, és már az
anyatejjel is a növényekkel való „beszélgetést” szívtam magamba, téved. Élő példája vagyok annak,
hogy a növények útjára bárki bármikor ráléphet. Nem kell sem beleszületni, sem pedig bármiféle
különleges képességgel rendelkezni hozzá. Ami viszont kelleni fog – ha valakit érdekel ez az út – az az
őszinte érdeklődés, a türelem, a kitartás, és a tisztelet. A növények ahhoz tudnak szólni, aki képes
csendben lenni. Legalább egy időre. A mindennapi rohanás nyomása alatt ez nehéz. Rászánni órákat,
esetleg egy fél napot, hogy leüljünk egy virág mellé, vagy egy fa alá? Kinek fér ez ma bele? No persze
mondhatjuk, hogy aki ezt meg tudja tenni az már amúgy is máshol áll az életével. De akárhol is áll az
illető, a növények örömmel csatlakoznak mind társként mind segítőként az útján, ezt megígérhetem.
A növényekhez közel kerülni furcsa élmény. Az ember egyszerre érzi őket nagyon is közeli társnak,
miközben a lényük annyira más mint a miénk…
Küldetésem
Akiben a növények egyszer megszólaltak, ahhoz örökre szólni próbálnak. Hívják, küldik, üzennek neki.
Ezt a hangot többé már nem lehet elnyomni. Az én küldetésem, hogy minél többek számára építsek
kapcsolati hidakat a növényvilág felé, a mélyebb érdeklődőket pedig elkísérjem oda, ahol az ő
lelkükben is megszólalhatnak a növények tiszteletre méltó lényei.
A növények is élnek: az élő Szeretetből születtek, arra vágynak, és abba szeretnének visszatérni. Nem különböznek ebben az embertől. Épp csak nem vagyunk abban az állapotban, hogy meghalljuk őket, egyes állapotokban rájuk merjük bízni magunkat, vagy azt gondoljuk mi is tudunk nekik adni (pedig tudunk). Elsődleges célom, hogy a növények irányába egy bizalmas, megengedő és beengedő állapot felé segítsek minél több embert. Így az emberek szívében egy az Élethez méltóbb kép alakulhat ki a növényekről.